Ne adja Isten, de bárkivel előfordulhat, hogy a kutyája porckorongsérvet kap, így azt gondolom hátha tudok másnak segíteni a mi történetünk megosztásával. Szóval akkor hát lássuk Rocky történetét…
Az ő története rég kezdődött. Ekkor volt három éves. Először 2011. december végén. A két ünnep között. Természetesen… mikor máskor lenne beteg egy kutya, ha nem akkor amikor hírből sincs állatorvos helyben.
Egy este játszottunk, birkóztunk, majd Rocky egyszer csak felnyüszített. Nem szokott ilyet csinálni, így rögtön tudtam, hogy baj van. De nem sejtettem, hogy mekkora. Rögtön elkezdtem „vizsgálni”, először azt hittem a lába, de hiába tekergettem, tapogattam, nem jelzett. Utána már gyanítottam, hogy a gerince lesz a ludas, mert nem akart két lábra állni. Sétálni sétált, gondoltam becsípődött neki a háta, vagy meghúzhatta. Javult, már majdnem tökéletes volt, így nem tulajdonítottunk neki nagyobb jelentőséget.
Január első hetében, szombaton hirtelen rosszabb lett, nem akart menni sem, ha hozzáértem visított, nem mertem megfogni sem. Úgy vittem le sétálni, hogy a fekhelyében feküdt, lent kiimádkoztam egy fa mellett. Akkor is púposított háttal ment, de pisilt, majd visszaimádkoztam a fekhelyébe és irány fel. Ezt megcsináltuk kétszer szombaton. Már tudtam, hogy ez valami komolyabb lesz, de nem tudtam akkor még hova vinni. Vasárnap sikerült elérnem egy helyi orvost, de ott nem kaptunk sem diagnózist, sem választ, de jobban lett. Nyilván a fájdalomcsillapító hatására. Következő héten jutottunk be először Miskolcra vele, mikor hirtelen megint rosszabbodott. Ott ellátták Rockyt mindenféle injekcióval, kaptunk porcerősítőt 2 hónapra, illetve mondták, hogy jó volna ha mellőzném a lépcsőzést vele.
Nem is lépcsőzött többet, csak nagyon ritkán.
Az ágyam elé is oda tettem egy hatalmas díszpárnát, hogy ne ugorjon, hanem másszon inkább fel. Máshol viszont ugrálni ugrált továbbra is, ami talán rosszabb volt, mintha csak lépcsőzött volna. Önszántamból vettem neki zöldkagyló kivonatot, miután elfogyott a felírt porcerősítő. Azt folyamatosan szedte, mikor épp nem szedte, rögtön el is kezdett neki fájni a háta. Ami abban mutatkozott meg, hogy kevesebbet mozgott, és szintén hanyagolta a két lábra állást, ha rosszul emeltem akkor felnyüszített, de nem volt púpos a háta. Ez volt úgymond az előzmény.
Elég sok idő volt mire újra produkálta a tüneteket. 2013. november 15., péntek, este 7 óra. Kiléptem a lépcsőházból, a kutyákon nem volt póráz. Megláttak egy macskát, utánaeredtek. Megvolt a hirtelen mozdulat, a sérv kifakadt. Legalábbis gondolom ekkor történt. Pedig milliószor szaladt előtte is cica után. Szóltam nekik, Tyra visszajött. Rocky már nem. Leült, és nézett rám. Tudtam, hogy újra a háta az, de nem aggódtam. Hazavittem és adtam neki egy negyed algopyrint, mire hazaértem 10 órára, hogy újra levigyem, már semmi baja nem volt - látszólag - kocogott is lent. Ismét hatott a fájdalomcsillapító, így nyugodtan aludtam el.
Másnap azzal keltett fel, hogy felkúszott mellém az ágyra, és sírt. Azonnal indultunk Miskolcra, busszal. Nem nagyon akart menni, még csak nem is pisilt lent, így ölbe vittem. Ott újra megvizsgálták, akkor mondták először a porckorongsérvet. Bénulásos tüneteket akkor még nem mutatott, de erős fájdalmat jelzett a gerincének az ágyéki szakaszán, és továbbra sem volt hajlandó menni. Mivel a pontos diagnózishoz valamilyen képalkotó eljárás szükséges (MRI vagy gerincfestés) így 100%-ban nem lehettünk biztosak. Az újabb fájdalomcsillapító koktél hatására jobban lett, a rendelőből már a saját lábán távozott.
Felírták a Milgammát, hogy 3 hétig szedje és kaptunk egy hétre elegendő Carprox tablettát, fájdalomcsillapításra. Kezdtem picit megnyugodni, hiszen sétált, a kedve is érdeklődő volt, vécézett is, de azért ölbe vittem le a Búza térig. Mikor hazaértünk a busszal – ami körülbelül 45 perc – már megint nem akart sétálni. Csak két percre lakunk a buszmegállótól, gondoltam annyit még sétálhat, de úgy voltam vele biztos fáradt, sok volt az injekció. Este mikor újra levittem még mindig nem akart sétálni, egy lépést sem tett. Rossz érzés fogott el… Kezdtem komolyan aggódni. Ráadásul fájdalomcsillapítót se adhattam neki, csak másnap reggeltől.
2013. 11. 17.-én vasárnap reggelre megtörtént az, amitől a legjobban rettegtem. Rocky lebénult. A két első lábával húzta magát, púpos volt a háta, és sírt. Látszott, hogy óriási fájdalmai vannak. Borzasztó volt így látni… Nem segített már itt a fájdalomcsillapító, hiába adtam be neki. Nagyon aggasztott az is, hogy már szombat délelőtt óta nem pisilt a kutya. Levittem megpisiltetni, de összeesett, nem tudta magát megtartani. Próbáltam telefonálni össze-vissza, állatorvos sehol, ügyelet nem vette fel. Utolsó esélyként megpróbáltam a helyi dokinkat, akit sikerült elérnem és kijött, amit utólag is nagyon köszönök neki.
Újabb fájdalomcsillapító, most már szteroid injekció is. Mondta, hogy hétfőn azonnal vigyem Miskolcra a klinikára, de ez ezer százalék, hogy porckorongsérv. Ő beszélt nekem először, az anyagi vonzatáról is. Már nem csak a kutyáért aggódtam, hanem azért is, hogy hogyan fogok ennyi pénzt összeszedni.
Hétfőn reggel nyitásra már a klinikán voltunk, ahol mondták, hogy azonnali műtét szükséges. Minél tovább húzom, annál kevesebb esély marad arra, hogy teljesen felépül, és nem lesz maradandó a bénulása. Megadták egy budapesti rendelő telefonszámát, vegyem fel velük a kapcsolatot. Mindenesetre, amíg nem jutunk fel, szteroidos kezelés kell kapnia vénásan. A vizeletet is kinyomták belőle. A doki után újabb körtelefon, körbekérdeztük hol lehetséges még ilyen műtét, és mennyiért. Végül a PrimaVet mellett döntöttünk. Egyrészt, mert Miskolcon is ezt ajánlották, és a helyi dokim is, akivel szinte folyamatosan tartottuk a kapcsolatot, és mert csak ott található MRI, ami az egyik legjobb képalkotó eljárás.
Hétfő délután bejelentkeztük szerda reggel 9 órára, de még a pénz nem volt meg. Hétfő estére Rocky sokkal jobban lett, valószínűleg a szteroidok miatt. Továbbra sem használta a hátsó két lábát, de megbírta magát tartani, kedve is jó volt, és pisilt is folyamatosan mindenhova. Ez kicsit kellemetlen volt, mert leköltöztem a földre hozzá éjszakára.
Közben már teljesen kétsége voltam esve, hogy mi tévő legyek. Nagyon sokan írtak, volt aki azt mondta egyáltalán ne engedjem a szteroidot, akupunktúra kell neki, ne műttessem meg. Mindenki más véleményen volt, nehéz így dönteni.
A kedd hasonló hangulatban telt, reggel szteroidos infúzió, fájdalomcsillapító Miskolcon, majd itthon pihi.
Végre elérkezett a szerda. Elindultunk Budapestre. Rocky bénulásos tünetei csökkentek, az orvos 80-85%-ra mondta a műtét sikerességét. Nagyon izgultam, főleg, hogy csak másnap mehettünk érte. Minden percben a telefont vártam, mikor hívnak az MRI eredményével, és a műtét sikerességével. Szerencsére minden rendben ment, így másnap már mehettünk is érte. Ott volt a vizsgáló asztalon az én kis toporgó szerelmem.
Az első 2-3 napban, szinte semmilyen változás nem volt, majd egyszer csak felállt! <3 Műtét után kilenc nappal csóválta a farkát először, mikor hazajöttem. Már szaladgált is, de sajnos csak három lábon. A bal hátsó lába nem igazán akart működni, de nem volt teljesen lebénulva, csupán annyira lesorvadt az izom, hogy ezt helyre kellett hozni. Itt jött képbe Zsanett és az egész fizioterápia. Egy ismerősöm mutatta az újságcikket, de igazából én már mikor Pesten voltam is nyomoztam, hogy hol van a lehető legközelebb erre lehetőség.
Szóval telefonáltam is Zsanettnak, és varratszedés után, elmentünk egy állapotfelmérésre, majd megbeszéltük, hogy heti 2x-3x járni fogunk. Rocky nagyon szépen javult. Tényleg látszott rajta, hogy ő is akarja. Ami nagyon fontos, mert anélkül nem mentünk volna vele semmire. Megbékélt a masszázzsal, és az aktív tornákat is szívesen végig csinálta. Mellesleg imád Zsanettnál lenni. Mindig kiszemel valami panziós kislányt magának akinek udvarolhat. Gondolom azért is szereti annyira, mert ő a műtét előtt elég aktív életet élt, rengeteg kutyával találkozott, most meg már nem viszem ki a futtatóra, nehogy megerőltesse magát. Mára már szépen sétál, azt nem mondom, hogy tökéletes, és még mindig utókontrollokat igényel, meg néha egy-egy „wellness” hétvégét bent kell töltenie, de így is teljes életet tud élni. Biztos vagyok benne, hogy nem épült volna fel ilyen tökéletesen, ha nem járunk a műtét után a fizioterápiás kezelésekre. Egyedül nem ment volna. Ez elengedhetetlen, olyan mint az embereknél. Hiszen mi nem vagyunk szakemberek.
Nagyon örülök, hogy ennyi ember mellettem állt, mind barátok, mind állatorvosok. Pozitívan csalódtam! Nélkülük nem sikerült volna. Rengeteg lemondással, és anyagi vonzattal jár Rocky, de ma sem cselekednék másként. Mert Ő nekem mindent megér!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése