Gaál Zsanett.
Gyerekkorom óta állatorvos szerettem volna lenni, de ez hallássérültségem miatt nem volt lehetséges. A Miskolci Egyetem Jogi Karán 2005-ben vettem át a diplomámat. 2011-ben mégis közelebb kerültem az álmomhoz, az állatok gyógyításához mint azt valaha gondoltam! 2012-ben elvégeztem a Magyar Kisállat Fizioterápiás Társaság által szervezett kutya-fizioterapeuta szakképzést (dr. Biksi Ottília, dr. Bánfi András, dr. Szalay Ferenc) és ezzel párhuzamosan az OKJ-s Habilitációs kutyakiképző tanfolyamot (dr. Gácsi Márta).
2014 nyarán részt vettem a Nyújt segítő mancsot! könyv szerzője, dr. Mező Tibor és Kis Anna által tartott kutyaelsősegély tanfolyamon, majd 2015 januárjában pedig letettem a Kisállatgyógyász állatorvosi asszisztens szakvizsgámat, melyet a Nyíregyházi Oktató Állatkórház szervezett, tanáraim dr. Pelle György kórházvezető, ortopéd szakállatorvos és dr. Hauberger Péter állatorvos voltak.
Családunknak mindig volt kutyája, nagyszüleimnek, szüleimnek, később nekem is. Nem igazán játszani, hanem simogatni, ölelgetni szerettem őket, amit nagyon hálásan fogadtak. Kutyáink közül kiemelném Morzsit, aki - egy tacskó keverék volt - s akit anno kölyökként egy kukából mentettünk ki - különösen imádta. Kiültem a házunk előtti lépcsőre, ő rögtön hanyatt vágta magát és kezdődhetett a kényeztetés. Ma már tudom, hogy számos ízületi megbetegedése volt és amit csináltam az a svéd masszázs egyik fogása az effleuragen technika. Később kaptam egy bichon bolognese-t, Bogyót, aki a szó szoros értelmében kikövetelte a masszázst. Háttal leült elém, mintegy jelezve, hogy akkor kezdhetjük. 10 perc elteltével elszundított, de ha abbahagytam azon nyomban orrával bökdösni kezdte a kezemet, hogy még-még.
A kutya-fizioterápia tanfolyamon jöttem rá, hogy mennyire ösztönösen ráéreztem az egyes technikákra, fogásokra, csak most már megtanultam rendszerben látni a különböző betegségeket, az adott ízülethez tartozó képleteket: csontokat, izmokat, szalagokat, az adott eset kapcsán alkalmazható technikákat. Értelmezni tudom az állatorvos diagnózisát, s fel tudok állítani egy komplex terápiás tervet.
A legnagyobb dicséret számomra az, hogy az általam kezelt állatok mennyire boldogok, ha később újra látnak. Ugyanazt tapasztalom, amit fiatalon a család kutyáival: megrohamoznak, dörgölődnek, hanyatt vetik magukat, mindenféle módon jelzik, hogy szeretnének folytatást, még akkor is, ha már gyógyultnak számítanak.
A szakértő kéz gyógyító hatásáról, erejéről teljes mértékben meg vagyok győződve, minél több kisállatnak szeretnék segíteni a gyógyulás útján.
Három kutyámmal, a hangjelző segítőkutyának tanuló Lumival, Fridivel és Kinleyvel várjuk a beteg kutyusokat a rendelőmbe, Ők a társaim a kiképzésben és a nagy sétákon is.