Tinki története gazdája, Zsuzsa tollából

Tinki kutyám mindig nagyon aktív életet élt: futott, labdázott, madarakat fogott, mennydörgés idején még a szekrény tetejére is felmászott, ezért nagy trauma volt, mikor egy délutáni labdázást követően sántítani kezdett, majd szinte egyik percről a másikra lebénult mindkét hátsó lábára. Szerencsés véletlenek sorozatának köszönhetően sikerült másnapra (péntek 13-ra!) előjegyeztetni műtétre, ami annak ellenére, hogy Tinki a 14. évét taposta, doki szerint jól sikerült, és egy nagy adag gyógyszerrel, illetve biztatással engedett el minket. 

A lábadozás időszaka fárasztóan és zömmel eseménytelenül telt. Igyekeztem segíteni, tornáztatni őt, előcsalogatni belőle a régi jókedvű, rosszcsont kis jószágot és némi javulás ugyan mutatkozott is, de egy hónap múlva, a varratszedést követően, mikor az állatorvos célzott rá, hogy érdemes lenne beszerezni egy kerekesszéket a kutyának úgy gondoltam, hogy eljött az ideje az alternatív gyógyászatnak. Beszélgettünk a fizioterápiás lehetőségekről, és így jutottam el Zsanetthez.

Zsani az állapotfelméréskor alaposan kikérdezett, átvizsgálta a kutyát és korrekten megmondta, hogy mire számíthatunk. Szegény kis Tinki rendesen be volt ijedve, de aztán rájött, hogy itt semmi fájdalmas nem történik vele, és attól a pillanattól a nap fénypontja volt, mikor kezelésre indultunk. A kezelések első részét, a masszázst, kedve szerint hol élvezte, hol megadóan tűrte. A gyakorlatokat, főleg az akadálypályát (de legfőképp a matracot) viszont imádta. Zsanett útmutatásai alapján otthon is szorgalmasan végeztük a feladatokat, ami meghozta gyümölcsét. A kutya gyengécskén, botladozva ugyan, de felállt, járni kezdett, és attól fogva egyre erősebb és ügyesebb lett.

Most kinn bóklászik a kertben, és ugat, várja, hogy mikor nézek ki az ablakon. :) A mozgása ugyan nem tökéletes, az időjárás változást mindig alaposan megérzi, a lépcsőt és a labdát száműznünk kellett az életéből, de annyi baj legyen. Önálló életet él, önállóan végzi a szükségleteit és önállóan jár-kel, arra, amerre csak kedve tartja, de ami a legfontosabb, újra az a régi jókedvű, rosszcsont kis jószág, aki volt.