Ugrás a fő tartalomra

Szivárvány-híd


Az égben van egy hely, amelyet úgy hívnak: "Szivárvány-híd" 

Ha egy kedves állat, aki itt a földünkön szeretett egy embert, meghal, a halála után ez az állat elmegy a Szivárvány-hídhoz. 

Ott mezők és dombok vannak kedves barátaink számára, hogy tudjanak együtt futkározni és játszani. Ott bőségesen van víz és táplálék, süt a nap, és barátaink jól érzik magukat. Mindegyik állat, amelyik beteg és öreg volt, ismét egészséges és erős; azok, amelyek megsebesültek vagy megnyomorodtak, ismét jól vannak, úgy, mint ahogy múltbéli álmainkból ismerjük őket. 

Az állatok ott boldogok és megelégedettek, csak egy kicsi zavaró körülmény van: mindnek hiányzik egy bizonyos valaki, akit hátra kellett hagynia. Csak szaladgálnak és játszanak egymással, de mindegyik állat számára eljön a nap, amikor hirtelen megáll, és várakozással teli fényes szemekkel remegve néz a távolba. 

Hirtelen kiválik a játszótársai közül, és rohan egyre gyorsabban és gyorsabban a zöld mezőn át. Látod, hogy rohan valaki feléd, s ha te és kedves állatod boldogan találkoztok, már soha többé nem váltok el egymástól. 

A boldogság könnyei csordulnak végig arcodon, oltalmazó kezed újból simogatja állatod fejét, és ismét belenézel a hű szemekbe, amelyek oly régen eltűntek az életedből, de a szívedből soha. 

Azután együtt mentek át a Szivárvány-hídon… 

Klaus Kempf 

A Szivárvány-hídnál várnak bennünket:

Grafi
Cézár 
Morzsi
Bogyó
Jerry
Szofi
Bonifác
Fanni
Dórika 
Csipke
Málna
Bora
Leó
és még sokan mások...

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Műtét utáni teendők (kutya/macska)

Amennyire csak lehet próbáljunk megnyugodni! Ha mi is idegesek, stresszes vagyunk, sírunk stb. az hatással van a kedvencünk lelkiállapotára is, ezért görcsölés helyett inkább legyünk felkészültek, hogy minél kevesebb komplikációval vészeljük át ezt a zűrös 2 hetet. Közvetlenül műtét után, első 24h: Ne ijedjünk meg, a legaktívabb kutya /macska is gyenge lesz a műtét után. 1. Hazaszállítás - vigyük ölben, vagy a kocsink kivehető kalaptartójára ráfektetve (kvázi hordágyként használva), de megteszi egy négy sarkánál megfogható erős kabát, takaró, matrac, nagypárna, kültéri fekhely is. 2. Nyugalom biztosítása - ez az egyik legfontosabb, a kutyát/macskát érdemes egy nagyobb műanyag fekhelybe vagy ketrecbe, hordozódobozába betenni és ezt egy csendes, meleg,  huzattól védett helyre rakni, ahol folyamatosan szemmel is tudjuk tartani, vele tudunk maradni. Ne tegyük olyan helyre, ahol leeshet, lezuhanhat - ugyanis ha kimegyünk a helyiségből követni szeretne, de nincs tisztában az á

Akadálypálya házilag

Vigyünk egy kis kreativitást a kutyánkkal való foglalkozásokba! Lakhatsz akár bérházi lakásban, vagy kertes házban egy változatos, gondolkodást igénylő pályát bárhol össze lehet rakni hétköznapi tárgyakból. Mert, igen, a kutyák is tudnak unatkozni, lógó fülek, vontatott, közönyös járás, "ááá minden mindegy" pofa. Használd a kreativitásodat, vigyél egy kis színt a mindennapokba! Miért? 1. Jól szórakozzatok, élvezzétek egymás társaságát. 2. Fizikailag és szellemileg is jobban lefárad tőle a kutya. 3. Erősödik kettőtök között a kötelék, a kutyád jobban fog figyelni rád, jobban tudtok egymással kommunikálni. 4. Ül, fekszik, marad, hopp (vagy fel) vezényszavak gyakorlásához ideális, ezek a vezényszavak mindig fontosak és bármilyen életkorban megtaníthatóak. 5. Ezáltal csökken a félelem vagy nyugtalanság az idegen tárgyak, helyek iránt.  Milyen eszközöket használhatsz fel? A legfontosabb szabály, hogy az adott tárgy  - stabil legyen - ne okozzon sérülés

Rocky története (porckorongsérv) a gazdi szemszögéből

Ne adja Isten, de bárkivel előfordulhat, hogy a kutyája porckorongsérvet kap, így azt gondolom hátha tudok másnak segíteni a mi történetünk megosztásával. Szóval akkor hát lássuk Rocky történetét… Az ő története rég kezdődött. Ekkor volt három éves. Először 2011. december végén. A két ünnep között. Természetesen… mikor máskor lenne beteg egy kutya, ha nem akkor amikor hírből sincs állatorvos helyben. Egy este játszottunk, birkóztunk, majd Rocky egyszer csak felnyüszített. Nem szokott ilyet csinálni, így rögtön tudtam, hogy baj van. De nem sejtettem, hogy mekkora. Rögtön elkezdtem „vizsgálni”, először azt hittem a lába, de hiába tekergettem, tapogattam, nem jelzett. Utána már gyanítottam, hogy a gerince lesz a ludas, mert nem akart két lábra állni. Sétálni sétált, gondoltam becsípődött neki a háta, vagy meghúzhatta. Javult, már majdnem tökéletes volt, így nem tulajdonítottunk neki nagyobb jelentőséget. Január első hetében, szombaton hirtelen rosszabb lett, nem akart menni sem, ha hoz