A szeparációs stressz/szorongás szinte minden kutyást érintett már valamilyen formában, erről ejtenék pár szót és adok pár gyakorlatias tippet is.
Ha magunkhoz veszünk egy kölyökkutyát (vagy akár felnőtt állatot), sajnos nagyon gyakran előfordul, hogy védencünk beleesik ebbe a „lelki betegségbe”.
Ennek több oka is lehet, leggyakoribb, hogy kis kedvencünk annyira ragaszkodik hozzánk, hogy ha magára hagyjuk képtelen ezt elviselni. Mivel a kutyák szociális állatok, ezért normális esetben nem megszokott náluk a fajtársaktól való különválás, így szoktatni kell őket ahhoz, hogy bizony nem mindig lehetnek velünk.
Mi is az a szeparációs szorongás? A szeparációs szorongás – az elszigeteltségtől való félelem – a kutyákból nemkívánatos viselkedést és stresszt válthat ki.
Mik azok a jelek, amik a szeparációs szorongásra utalnak? Összefüggésbe hozható viselkedésbeli probléma lehet például a túlzott ugatás és nyüszítés, a rongálás, a depresszió, a bepiszkítás (pedig szobatiszta) vagy éppen a hiperaktivitás is.
Szerencsére, rengeteg trükköt alkalmazhatunk ezeknek az enyhítése érdekében, amiből meg is mutatnánk most párat!
Első körben fontos, hogy rájöjjünk, mi is pontosan a kiváltó oka ennek a tevékenységnek.
Kölyökkutyák esetében nagyon fontos, a fokozatosság elve! Csak kis időre magára hagyni, majd ezt az időt mindig egy picivel kitolni. Én már kezdetektől szoktam javasolni, hogy ne engedjük, hogy mindig a nyomunkban legyen a kiskutya, hanem időnként ahogy mászkálunk a lakásban zárjuk, vagy húzzuk be magunk után az ajtót. Ezzel is szoktatva a későbbi egyedül léthez, mikor a lakást is elhagyjuk. Soha ne menjünk vissza azért, mert sír a kutya! Ugyanis ez egy pozitív megerősítés a számára, hogy „sírtam, és a gazdi meg visszajött”. Próbáljuk egy kis önállóságra tanítani, már az első naptól kezdve.
Sokszor előfordul, hogy kutyánk már felismeri azokat a jeleket, amikor mi elfogunk menni otthonról. Elkezdünk készülődni, cipő, kulcs, kabát magunkhoz vétele közben a kutyánk már nyugtalan lesz. Összeköti ezt a cselekvéssort azzal, hogy ő most mindjárt egyedül lesz. Ilyenkor egy nagyon jó szituációs „játékkal” lehet a kutyát felkészíteni arra, hogy nem is olyan nagy tragédia az, ha mi elmegyünk. Elkezdünk készülődni úgy, ahogy mindig szoktunk elmenetel előtt, közben a kutyára ügyet sem vetünk, semmilyen reakciójára. Várjuk meg amíg megnyugszik, majd vetkőzzünk le. Ez eltarthat egy darabig, és érdemes naponta többször is megismételni a siker érdekében. Végezzük mindaddig amíg már nem mutatja kutyánk azokat a jeleket mint korábban.
A másik leggyakoribb hiba, amit el szoktak követni a gazdik az, hogy elkezdenek búcsúzkodni a kutyájuktól. Ne tegyünk ilyet! Sajnos ahelyett, hogy oldanánk a feszültséget benne, épp az ellenkezőét váltjuk ki belőlük. Mikor nálam kölyökkutya van, sosem búcsúzkodok tőle, teljesen természetesen viselkedek, hiszen én mint falkavezér akkor megyek el itthonról, amikor csak akarok.
De azért főleg kölyköknél, hogy mégse unatkozzon már annyira és lekössem a figyelmét miközben kisurranok a lakásból mindig szoktam használni tölthető játékokat. Ebből többféle is létezik: van olyan labda amibe jutalomfalat t és olyan is amibe májkrémet vagy sajtkrémet lehet tölteni (KONG). Az enyémek még mindig rá vannak kattanva, szóval elég gyakran használjuk még mindig. Egyébként a második kutyámnál megszüntette a rongálási vágyat, majdnem teljes mértékben. Sírni sosem sírt utánam, de talán ez betudható annak, hogy az idősebb kutyám teljesen nyugodt maradt mikor én elmentem otthonról. Ő inkább csak unalomból, vagy épp kicseszésből ette a bútoraimat. :D
A legjobb taktika persze nyilván az, ha előtte jó alaposan lefárasztjuk a kutyánkat, hogy esze ágába se jusson még felkelni se az ágyikójából - főleg hiperaktív kutyáknál -, de hát erre sajnos nem mindig van idő mondjuk munka előtt. Így érdemesebb inkább elvonni a figyelmüket.
Azért azt se felejtsük el, hogy minden kutya egyéniség, mindenkinek más válik be, és ha semmiképp sem megy a dolog akkor érdemes egy szakértő segítségét kérni. Reméljük azért ezzel a néhány plusz információval sikerült segítenünk, hogy megszűnjön a probléma, és a kutyus is jól érezze magát otthon, egyedül is!
Buzsik Timi
Megjegyzések
Megjegyzés küldése