Behívás tanítása

Egy új témával folytatnánk, ami szerintünk az egyik legfontosabb és legalapvetőbb „tudás” egy gazdi számára. Ez a téma pedig nem más, mint a behívás. Hiszen a tökéletes behíváson akár a kutya élete is múlhat!

Egyszerű ügynek látszik, de nem az…olyan magától értetődőnek tűnik, hogy kedvencünk visszajön hozzánk, sőt el se megy tőlünk. Sajnos ez nem így van, a legtöbb kutyatartó nem tudja 100%-osan visszahívni a kutyáját.

Fontos, hogy már kölyökkorban, mikor hozzánk kerül a kutya elkezdjük megalapozni a behívást. Először meg kell tanítani neki a nevét, majd kiválasztani egy parancsszót, amit csak erre a célra használunk majd. Ilyen lehet például a „gyere”, „hozzám”, vagy akár a „lábhoz”. Lehetőleg ne a neve legyen! Ez egy olyan parancs lesz, amire a kutyánknak azonnal, hezitálás nélkül jönnie kell!

Mint már említettük, a legjobb kölyökkorban elkezdeni. Ez azért is jó, mert ilyenkor még bátortalanok, tőlünk függnek. Épp ezért nem is nagyon mernek elmenni mellőlünk. Ezt a köteléket nagyon jól ki lehet használni, és megerősíthetjük benne azt, hogy hozzánk vissza jönni sokkal jobb dolog, mint bármi más.

Hogyan kezdjünk neki?

Először mindig ingerszegény környezetbe kezdjük el a tanítást. Hiszen nem várhatjuk el a kutyánktól, hogy vissza jöjjön hozzánk, ha azt sem tudja mit várunk el tőle. Hiába kiabálunk neki, nem fogja érteni. Ezért – ha már kiválasztottuk a parancsszót – tanítsuk meg neki, hogy mit jelent. Kezdetben használhatunk jutalomfalatot, de ezt későbbiekben el kell hagyni. Mivel a cél az, hogy a kutya miattunk jöjjön vissza, ne a kaja miatt.

Szóval távolodjunk el a kutyánktól szólítsunk a nevén – hogy felvegye velünk a szemkontaktust – majd hívjuk magunkhoz. Ha jön, akkor hatalmas dicséret.

Mikor ez már jól megy, és megtanulta a szó jelentését akkor lehet egy lépéssel tovább menni.
Szerezzünk be egy 10-20 méteres „pórázt”. Én a gurtnit (redőny heveder, 100-170 Ft/méter) szoktam javasolni, erős, és olcsó, a célnak tökéletesen megfelel. Csak egy karabinert kell rávarrni.

Ha meg van a póráz, akkor már tudunk gyakorolni lent, terepen is. Itt is fontos, hogy először viszonylag ingerszegény környezetbe próbáljuk meg. Ne várjuk, hogy 10 kutya közt, játék közben is azonnal rohanni fog. Fokozatosan kell haladni, mindig csak kicsit előre lépni, ha az már tökéletesen megy, akkor nehezíteni a feladatot. Tehát először mindenképp egyedül legyünk. Tegyük rá a pórázt, majd gyakoroljunk vele. Hívjuk magunkhoz a megszokott hívó szóval. Ha jön, akkor természetesen agyondicsérjük Ha nem sikerül, akkor egy picit ránthatunk a pórázon, és közben szóljunk neki határozottan újra, majd ha megindult, akkor hatalmas dicséret. Jutalomfalat, vagy közös játék. Mindenképp törekedjünk arra, hogy első, vagy maximum második hívásra jöjjön.

Soha ne alkalmazzunk erőszakot, mert ezzel szintén az ellenkezőt érjük el! Biztos, hogy többet az életben nem fog visszajönni!

Ha már jól megy ingerszegény környezetben, akkor lehet már egy kicsit növelni a „tétet”. Fontos, hogy mindig csak akkor lépjünk a következő szintre, ha már az adott szint tökéletesen megy. Ha nem sikerül a következő lépés, akkor inkább lépjünk vissza egyet, és gyakoroljuk megint. Próbáljuk meg kutyák társaságában is ugyan ezt. Majd ha már hosszú pórázon tökéletesen működik a behívásunk, akkor lehet ismét ingerszegény környezetben próbálni, de már póráz nélkül! Aztán így tovább. A kölyökkori köteléket kihasználva, ivarérésig már lazán el lehet jutni arra a szintre, hogy a kutyánk bármikor, bárhol azonnal visszajöjjön. 

 Pár szabály, amit mindenképp tartsunk be:
- sose kergesd a kutyát ha meg akarod fogni.
- ha nem jön oda, akkor az ellenkező irányba kezdj el futni.
- ha elengeded akkor ne csak a séta végén tedd rá a pórázt hanem közben is sokszor hívd be, tedd rá, majd engedd el, ha csak a végén fogod meg, könnyen kialakul h akkor nem megy oda hozzád, mert tudni fogja hogy akkor van vége a sétának.
- sokszor játssz olyat vele (csakis biztonságos helyen (lehetőleg nem elkerítetten) - pl. erdő, mező, hatalmas park ahol nincsenek autók), hogy amíg ő mást csinál elbújsz -> a kutyában minél fiatalabb korban el kell kezdeni tudatosítani, hogy neki kell vigyáznia arra hogy el ne hagyjon téged és nem te vigyázol rá.
- szintén sokszor csináld séta közben, hogy hívod a nevén, amikor látod hogy felvette veled a kontaktot, elkezdesz rohanni a másik irányba és közben hívod majd iszonyatosan megdicséred.
- legyen egy konkrét parancs a behívásra és az ne a neve legyen! Ez olyan parancs amire azonnal, hezitálás nélkül jönnie kell!
- ha nem jön, akkor SOSE hívd többször, menj oda és fogd meg! Ha kell akkor ilyen esetben - amikor látod rajta hogy nem akar odajönni és a megfogásból is kergetőzés lenne, tereld el a figyelmét. Mondd neki "figyel, figyel", majd kapjon egy teljesen ellentétes parancsot pl. "ül", "fekszik" bármi - amit tud a kutya és szeret - vagy olyan parancsok amiket klikkerrel tanult. Amikor ezt végrehajtotta odamész hozzá megdicséred. Majd pórázra veszed, tesztek néhány lépést. Leülteted, elengeded és pár másodperc múlva azonnal behívod. Nagy dicséret és újra mehet játszani.
- olyan helyzetben sose add ki a behívás parancsot amikor nem vagy benne biztos, hogy végre tudod hajtatni a kutyával - pl. heves játékban van más kutyákkal - ha mégis hívod és nem jön, akkor csak azt erősíted benne, hogy "anya hívhat, akár többször is, nem kell mennem ha nem akarok".

Ha úgy gondoljuk, hogy mindent jól csináltunk, és még mindig nem tökéletes a behívásunk, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy nem-e dominancia probléma áll a háttérben. Vagy egy ismerős tapasztalt kutyás, vagy kiképző segítségét kérni, hogy nézzen meg minket behívás közben. Lehet olyan dolgot csinálunk, ami nekünk fel se tűnik, de a kutyánkat ez elrettenti, vagy épp nem vesz minket komolyan!

Ne felejtsük el, hogy a behívás egy életre szól, és a legalapvetőbb, így szánjunk rá elegendő időt, ne akarjunk túl gyorsan, túlságosan előre haladni!

Buzsik Timi